Ez egy újabb irokhaakarok -ra beküldött pályázatom. Sajnos most nem sikerült elérnem első helyezést, de azért megmutatnám nektek ezt is. A feladat: egy megadott zenére kellett írni. Ajánlom, hogy indítsátok el a zenét és hangosan olvassátok, az élvezhetőség kedvéért.
Úgy ragadott el, mintha gyakorolta volna. Pontosan tudta, hogy hol kell lennünk és hogyan mozogjunk. Ebben a pillanatban megszűnt minden tánctudásommal kapcsolatos kételyem, és átadtam magam partneremnek, aki gyakorlottan irányított a derekamnál fogva. A falon lógó tükörből láttam kivirágzó arcomat, míg a következő lépés tova nem sodorta. Közel simultam hozzá, hogy érezzem mámorító illatát. Ezután táncunk hosszú, boldog homállyá nyúlt. Úgy éreztem, hogy lassítás nélkül végig tudnám táncolni az egész éjszakát, vagy akár napokat. Csodás volt, ahogy minden pár a tánc részese volt. Minden fiú tudta, hogy hogyan vezesse partnerét és minden lány tudta, hogy mikor, merre mozduljon. A lányok ragyogóan színes ruhái váltakozva sodródtak szemem elé. Hosszú, bő szoknyáink pörögtek, színes örvényeket létrehozva, amik folyosóként szolgált a fiúk fekete cipője előtt. Minden mozdulat az előzőből következett és mindannyian egyszerre mozogtunk létrehozva valami szépet és varázslatosat. Először éreztem azt, hogy igazán én vagyok. Ez az én mosolyom, az én mozdulataim, és az én egyetlen igazi szerelmem, akivel táncolok. Ahogy átölelt, sikerül előcsalogatnia minden rejtőzködő boldogságomat. Éreztem, hogy ezen az estén az életem minden szempontjából a helyére került. Elmosolyodtam, fejemet a mellkasára hajtottam, ő pedig még erősebben szorított magához. Testünk összesimult, míg szinte össze nem forrt. Lassítva a táncban lábujjhegyre álltam és a fülébe súgtam a szót, ami már egész este a fejemben motoszkált.
- Szeretlek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése