Ez egy régebbi kis firkálásom eredménye, csak, hogy ne unatkozzatok.
állán halvány borosta. A közelségétől alig kapok levegőt és kihagy a szívverésem. Megérezhette, mert finoman hátrál egy lépést, majd ajka mosolyra húzódik. Még mindig szédülök az érzéstől, ahogy kemény mellkasa hozzám simult. Nem érdekelt semmi, csak hogy engem néz, és ahogy karja lassan magához von. Minden érintése forrón ég belém, hogy örökre emlékeztessen ezekre az érzésekre. Talán most utoljára ölelhetem. Talán utoljára láthatom sötét szemeit, hosszú kócos haját, és ajka lágy görbéit. Utoljára érezhetem a forróságot, ami az ajakamat szorító ujjából árad. Szokatlanul üresnek érzem magam, de ettől a gondolattól mégis eltöltött a vágy. Itt az idő. Közelebb húzódom hozzá hogy ajkunk egy vonalba érjen. Veszek egy nagy levegőt és ajkam máris övéire tapadt. Csókunk egyre hevesebb, követelődzőbb lett. Az egyik keze az enyémért nyúl és szorosan a nyaka köré fonja. A másikért nyúl, de megelőzöm, és most beletúrok hosszú selymes hajába. Kezét a derekamon nyugtatja. Meztelen karunk hűvös borzongással simul össze. Testünk egymásba fonódik, mire elmosolyodok. abbahagyja a csókot, és ajka számról simítva arcom vonalát a nyakamra vándorol s onnan fülemhez ér.
- Te vagy az életem. - Suttogja fülembe, mire könny szökik a szemembe, és ajkunk ismét eggyé olvadt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése